Állat Tartók Oldala^^

A nyulak szállítás és kézben tartása

Azok az állatok,amelyeket kiskorunktól képzhez szoktatunk,sokkal könnyebben felemelhetők és kezelhetők,mint meg nem szelidített társaik.Ezért is nagyon fontos, hogy gyerekek számáramindig fiatal állatot vásároljunk, amely könnyen hozzászokik kis gazdájához.
  Általában nem tanácsos idősebb nyulakat magunkhoz venni, hiszen ha azokat korábban hanyagolták, nagy valószínűséggel tiltakozni fognak közeledésünk ellen. Bár alapvetően szelíd természetűek, meglepően erős és gyors mozdulatokkal védekeznek az ellen, hogy felemeljük őket. Arról nem is szólva, hogy karmaik fájdalmas sebeket okozhatnak. Nagy ritkán akár haraphatnak is. Ha ilyen alkalommal kicsúsznak a kezünkből - még ha nem túl magasról esnek is le -, sérüléseik végzetesek lehetnek.
  Három alapvető lépése van a nyulak felemelésének. Először is zárjuk be az állatot a helyére. Bal kezünket tegyük a nyúl nyakszirtjére, jobb kezünkkel pedig fogjuk meg a hátsó felét, hogy visszatartsuk. Jobb kezünket óvatosan csúsztassuk a teste alá, bal kezünkkel pedig a mellső lábakat összefogva emeljük fel az állatot. Ügyeljünk arra, hogy csak akkor emeljük magunk felé, ha mindkét kezünkkel biztos fogást találunk. Ha már felemeltük, karoljuk át, hogy biztonságban érezze magát.
  Az első próbálkozások alkalmával valószínűleg minden erejével tiltakozni fog közeledésünk ellen. Soha ne hagyjuk, hogy a hátsó lábai lógjanak, mert ez is csak kapálózásra ad okot. Mindig ügyeljünk arra, hogy ne okozzunk fájdalmat az állatnak szállítás közben.
  A hiedelemmel ellentétben, hogy a nyulakat a fülüknél fogva kell felemelni, ez a művelet nagyon fájdalmas az állat számára. Ha a nyuszi ellenkezik a felemelés ellen, vagy izgatottá válik, helyezzük a tenyerünket óvatosan a füleire, ez lecsendesítheti. Soha ne próbáljuk azonban a fülüknél tartani vagy megfogni őket.

A nyúl felemelésének lépései.

Már az elválasztástól kezdve,

szoktassuk a nyulat a felemeléshez,

főleg a nagyobb testű fajták esetében.

Ez a biztonságos,jól szellőző szállítódoboz

alkalmas arra,hogy nagyobb távolságokra,

például az állatorvoshoz vagy kiállításra

vigyük kedvencünket.

Szállítókosarak

Ha nagyobb távolságokra kell szállítanunk kedvencünket, a legbiztonságosabb, ha ezt szállítókosárban tesszük. A macskák számára gyártott kosarak megfelelnek a nyulaknak is, de a kartondobozok - különösen a nagyobb testű fajták számára - nem alkalmasak. Nemcsak testtömegük okozhatja a doboz aljának kiszakadását, de - ha szokásuk szerint a szállítás okozta trauma következtében vizeletet ürítenek - a nedvesség is gyengíti a papírt. A szállítóeszközt béleljük szénával, hogy a nyuszi ne csúszkáljon benne. Semmiképpen ne használjunk újságpapírt, hiszen az átnedvesedve összefestheti a nyuszi szőrét. Utazás közben a doboz mindig a jármű hűvösebb részébe helyezzük, például az első ülések mögé, ahol biztosan, billegés nélkül fog állni. Soha ne tegyük a nyulat dobozostul a csomagtartóba, mert a magas hőmérséklet és a beszivárgó kipufogógázok végzetesnek bizonyulhatnak.

Tisztán tartás

A nyulak természetüknél fogva tiszta állatok, ezért könnyen megtaníthatók arra is, hogyan használják a kijelölt illemhelyet, és a ketrecben tartott példányok is gyakran csak az egyik sarokba járnak a dolgukat végezni. Így számunkra is megkönnyítik a takarítást: elegendő, ha napi gyakorisággal ezt a sarkot takarítjuk egy kis lapát segítségével, a teljes ketrecre pedig csak hetente egyszer kerítünk sort. Az a legegyszerűbb, ha ilyenkor el tudjuk zárni a nyuszit a ketrec másik felébe - ha ez nem megy, átrakhatjuk a szállítódobozába is. Az alommal teli tálcát ürítsük egy szemeteszsákba, majd söpörjük ki az aljába tapadt töreket, port egy kefével. A napi tisztítás nagyon fontos, főleg a melegebb hónapokban, hogy elejét vegyük egy esetleges légyinváziónak. Arról nem is beszélve, hogy az elpiszkolódott alom fertőzést is okozhat, a nyúl csánkjai ilyenkor kisebesednek, a bőr gyulladt lesz, a szőr pedig kihullik.
  Az itató és az etetőtálkákat is mossuk rendszeresen. Előfordulhat, hogy zöldes algabevonat képződik az önitató falán. Ezt üvegmosó kefével távolítsuk el, alaposan megsikálva mind az üveg belsejét, mind a kifolyócsövet. Megkönnyíti a dolgunkat, ha egy kis mosószert is teszünk az üvegbe, azonban utána többször öblítsük át tiszta vízzel.
  A legmegfelelőbb alom nem a fűrészpor vagy az apró forgács, hanem a jó minőségű hántott fakéreg, mert ez nem irritálja a nyúl szemét és orrát. Erre helyezzünk egy réteg gondosan ellenőrzött minőségű szénát.

Gondozás

A nyulak szőrzete viszonylag kevés gondozást igényel, ha azonban hosszú szőrű fajtát választottunk, például Kasmíri Fülűt, vagy Angórát, készüljünk fel, hogy szinte mindennap szüksége lesz egy kis fésülgetésre. Ha a bundája egyszer összetapad, majdnem lehetetlen megszabadulni a csomóktól, kénytelenek leszünk kivágni azokat, ezzel lerontva a nyúl küllemét. Az összecsomósodott szőr - kivált a hátsó fertályon - akár a legyek célpontjává is válhat.
  Különböző eszközök kaphatóak a boltokban, ezek közül igyekezzünk olyat választani, amelynek a fogai nem túl merevek, hanem inkább visszahajlóak. Ezek anélkül fésülik ki a csomókat, hogy kitépnék a szőrszálakat, vagy fájdalmat okoznának a nyuszinak. A természetes anyagokból, például szőrből készült kefék szintén jótékony hatásúak, amennyiben használat közben elektromosan nem töltődnek fel.
  A vedlés alatt több szőrszál hullik ki, mint egyébként, így ilyenkor különösen hasznos, ha a vedlett szőrszálakat eltávolítjuk, hiszen ezek csak elcsúfítják a nyuszi megjelenését. A vedlés tavasszal a leglátványosabb, mikor a sűrű téli bundát cseréli le az állat, de nyár végén is bekövetkezik egy - igaz, kisebb mértékű - szőrváltás.

Etetés

Mindem vadon élő nyúl válogatott zöldféléket eszik, melyeket éles metszőfogaival rágcsál le. Természetes körülmények között táplálékuk tápanyagtartalma viszonylag csekély. A múltban ezt a természetes étrendet igyekeztek a hobbinyulak számára is utánozni. Az évszaknak megfelelő zöldfélével, gyökérzöldségekkel, például sárgarépával és szénával etették őket, ami egyben rostszükségleteik kielégítésére is szolgált. Gabonamagvakat csak kis mennyiségben kaptak.

A lógó fülű nyulak számára a legjobb ez az alacsony peremű tálka, így fülük nem lóg bele az ételbe.

Szárazeledelek

A hobbinyulakat ma a leggyakrabban gabona alapú keverékekkel etetik, amelyek nagyszámú összetevőt tartalmaznak. Megtalálható bennük a kukoricapehely, az alfalfa, tört zab és búza, valamint kisebb mennyiségben zúzott szárított lágyszárúak is. A közelmúltban a babot tartalmazó keverékeket a legtöbb helyen kivonták a forgalomból, mivel felmerült, hogy nem károsak-e a nyulak számára. Előfordulhat ugyanis, hogy a darabok megakadnak a torokban vagy az emésztőcsatorna későbbi szakaszaiban.  
  Az összetevők és azok részaránya keverékről keverékre változó, de ez a csomagoláson fel van tüntetve. Azért is jó, ha márkás terméket vásárolunk, nem pedig valamilyen ismeretlen összetételű keveréket viszünk haza, mert így biztosak lehetünk a csomagolásban található táplálék vitamintartalma és tápértéke felől. Ne gondoljuk, hogy gazdaságosabb a legnagyobb kiszerelést választani, hiszen előfordulhat, hogy nem használjuk el a szavatossági idő lejártáig.
  A szárazeledelt valamilyen súlyos kerámiaedénybe tálaljuk, így a nyúl nem fogja azt felborítani, és tartalmát szétszórni (néha ugyanis az unalmas órákat próbálják ilyen módon elütni). Igyekezzünk éppen a megfelelő mennyiségű napi táplálékot biztosítani kedvencünk számára. Ebben is segítségünkre lesz a csomagoláson feltüntetett javaslat. Ne hagyjuk az el nem fogyasztott táplálékot az edény alján felgyűlni, hiszen meg is romolhat.
  Kertben tartott állatoknál ügyeljünk, hogy a szárazeledeles tálka ne a dróthálós ajtó előtt legyen, mert így az eső eláztathatja a tartalmát.

Különféle ételkészítmények nyulak számára. A száraztápok az egészséges táplálkozáshoz szükséges összes tápanyagot tartalmazzák. Finomságokat csak ritkán adjunk kedvencünknek.

Zöldfélék

Csakúgy, mint a tengerimalacok, a nyulak is szívesen fogyasztanak sokféle növényt. Ezek közül néhányat magunk is termeszthetünk a kertben. Ez nemcsak a nyúltartás költségeit csökkentheti, de folyamatosan rendelkezésre álló, gyomirtó-mentes friss zöldet is biztosítja kedvencünk számára. A legtöbb gyomként kezelt növény kiváló nyúltáplálék.
  Az év során különböző növényfajokat is termeszthetünk. A legtöbb kertészeti katalógusban találunk tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit melyik hónapban érdemes vetni. A gyökérzöldségeket, például a retket, főleg a tél folyamán etethetünk, amikor kevesebb zöld növény áll rendelkezésünkre. Csakúgy, mint a sárgarépát, a retket is mossuk meg és hámozzuk meg, mielőtt felvágjuk. Ez a típusú táplálék hamar megromlik, ezért jobban tesszük, ha valamilyen tálkán kínáljuk, hogy kedvencünk könnyen megtalálja. Az el nem fogyasztott darabokat azután könnyen kidobhatjuk, anélkül hogy az egész almot fel kéne érte forgatni. Mindennap adjunk friss táplálékot, a maradékot pedig 24 órán belül távolítsuk el.

Még ha nincs is rá lehetőség, hogy saját magunk te rmesszük a növényeket, kedvencünk számára mindennap biztosítani kell a zöldféléket. Ezeket persze a zöldségesnél is megvehetjük

                                     Egyéb táplálék kiegészítők

Igen népszerű és rendkívül jó hatású a sókocka. A száraz kenyérhéj szintén jó, hogy a fogaikat ezen és ne a kuckójuk falain próbálgassák. Ezt a rágcsálnivalót könnyen elkészíthetjük úgy, hogy a kenyérhéját a sütőben, alacsony hőmérsékleten megsütjük.
  Ne felejtsük el, hogy ezek - nem úgy, mint a sókockák - néhány nap múlva romlani kezdenek, főleg ha megnedvesednek. Rendkívül fontos, hogy az ivóvizet olyan edénybe adjuk, amelyből sem kifröcskölni, sem kiborítani nem tudja az állat. A nyitott itatók azért sem megfelelőek, mert így a vizet hamar beszennyezi a belehulló alom. Inkább szereljünk kívülről önitatót a dróthálóra vagy a (ketrec rácsaihoz), olyan magasságba, hogy a cső vége könnyen elérhető legyen a nyúl számára.

Az önitató mindig tiszta vizet biztosít a nyuszi számára. Bár a nyulak maguktól rájönnek, hogyan használják az önitatót, az új jövevényeket mindig kísérjük figyelemmel, nehogy szomjan maradjanak.

A sókockák nemcsak a nyúl ásványianyag-igényét elégítik ki, de rágcsálnivalóként is szolgálnak. Ezek a tömbök kisállat-kereskedésben megvásárolhatóak, és egyszerűen a ketrecbe helyezzük.

                        NYÚLKETREC ELKÉSZÍTÉSE A KERTBEN.

Ha beszerezzük a megfelelő anyagokat, akár magunk is elkészíthetjük kedvencünk leendő otthonát. A ketreckészítéshez szükséges anyagokat a legtöbb barkácsboltban megvásárolhatjuk. Lehet, hogy méretre is tudjuk itt vágatni, de előfordulhat, hogy ezt magunknak kell elvégezni. Ha a boltban vágatjuk méretre a faanyagot, nagyon ügyeljünk a pontos méretekre, hiszen a legkisebb hiba is azt jelenti, hogy újra meg kell vásárolnunk az elszabott elemeket. Bár az oldalakhoz, a tetőhöz és a padlóhoz használhatunk bútorlapot, a ragasztott felületek nem nyújtanak olyan szép látványt, mint például az összenútolt faelemek. Ez utóbbi megfelelő felületei szépen összeilleszkednek, és ráadásul csökkentik a huzatos rések kialakulásának esélyét is. csak éppen így sokkal több munkával jár a ketrec elkészítése. A nútolással illesztett elemekből elkészíthetjük a ketrec ajtaját is, ami védelmet nyújt majd lakója számára. Az összeillesztendő elemeket elég nehéz pontosan leszabni, igyekezzünk tehát a lehető legkevesebb vágással megoldani a feladatot.

Tervezés és anyagszükséglet

Szükségünk lesz tehát faanyagra, biztonságos (nem mérgező) fakonzerváló szerre, dróthálóra és jó minőségű fóliára a szigeteléshez. Az összeállításhoz pedig különféle csavarok, sarokvasak, szögek, zsanérok és megfelelő szerszámok kellenek. A lábakhoz, valamint a merevítéshez és a ketrec keretéhez körülbelül 5x5 cm vastagságú léceket használjunk.
  Szükségünk lesz még rövidebb fadarabokra a belső vízszintes merevítéshez. Az elülső merevítőkhöz fogjuk majd erősíteni az ajtókat is.
  A ketrec padlózatát legalább 12 mm vastag, kopásálló laminált bútorlapból készítsük. Legtöbbször ez bizonyul a ketrec gyenge pontjának, mivel ez kezd el legelőször rohadni. A tetőhöz is hasonló vastagságú lapot használjunk, és kissé lejtősre készítsük, így nem áll meg rajta a víz. Az oldallapokat és a belső teret elválasztó falat ne felejtsük a lejtős tetőhöz igazodva vágni. A belső fal azért kell, hogy a nyuszi a kíváncsi tekintetek elől elbújva is pihenhessen napközben. Ha ide tolóajtót teszünk, könnyen kitisztíthatjuk a ketrecet oly módon, hogy a nyuszit kizárjuk arról a térfélről, ahol éppen almot cserélünk. Az oldallapok és a belső elválasztók készülhetnek 6mm vastag lapokból.

Lássunk neki!

Az a legjobb, ha az egyes részeket a lakásban készítjük elő, hogy kint már csak összeszerelni kelljen. A legelső lépés a farészek méretre vágása után, hogy minden egyes darabot tartósítószerrel (fapáccal vagy lenolajkencével) kezelünk. Ez jelentősen növeli majd a ketrec tartósságát. Ajánlott két rétegben felvinni a felületkezelést, aztán hagyni kell alaposan megszáradni. Fordítsunk különös figyelmet a vágási felületekre, mert itt kezd el a leghamarabb rohadni a fa.
  A következő lépés a keret: a lábak, a vízszintes merevítők és a szilárdságot szolgáló sarokmerevítők összeállítása. A ketrecnek azért kell mindenképpen lábakon állnia, hogy ne nedvesedjen át alul, hiszen kedvencünk akár valamilyen élősködőt (pl.: bolhákat), vagy ami még rosszabb, a myxomatózist is elkaphatja más állatoktól. A ketrec legyen tehát legalább 60 cm-re a földtől. Ha ezzel megvagyunk, következhet a padlózat, majd a belső válaszfal beillesztése. Ez választja majd el a nyuszi nappali és éjszakai tartózkodóhelyét. Erősítsük az ajtókat a függőleges támasztékokra olyan módon, hogy azok a válaszfal felől a ketrec két széle felé nyíljanak.
  A ketrecnek ebben az állapotában már könnyebb kint folytatni a munkát. Bár a csavarozás a legbiztosabb módszer, a bútorlapokat akár szögelhetjük is, az oldalakat csakúgy, mint a tetőt. Praktikus, ha a tetőt úgy készítjük el, hogy később, ha a szükség úgy hozza, leemelhessük. A tető pereme legalább 5 cm-rel érjen túl az oldalakon, hogy a szigetelést ráerősíthessük. Ez fogja ugyanis megakadályozni, hogy az esővíz a ketrec belsejébe csurogjon.
  Míg a pihenőhely ajtaja tömör fa, a nappali ajtaja fakeretre erősített rács legyen. Itt 12 mm-es lyukméretű, 19-es szálvastagságú drótból készült hálót használjunk. Ezzel távol tartjuk a bent található finomságokra vágyakozó egereket, amelyek szintén terjesztenek a házi nyúlra is veszélyes betegségeket

A ketrec elkészítését kezdjük a keret összerakásával. A lábakat és a keresztrudakat sarokmerevítő ékekkel vagy sarokvasakkal biztosítsuk (1). Ezután illeszthetjük be a padlózatot és a térelválasztót.

Befejezés

Fedjük be a ketrec tetejét a szigetelőfóliával, bitumenes lemezzel. Ez biztosítja, hogy a ketrec belül száraz maradjon. Ne használjunk túl olcsó szigetelőanyagot, mert az az időjárás elemeinek kitéve könnyen tönkremegy. Ha pedig a farészek elkezdenek nedvesedni, semmi sem állíthatja meg a rohadásukat, arról nem is szólva, hogy a nyuszi fekhelye is átnedvesedhet. A tetőfedő kanadai bitumenes zsindely kiváló minőségű, és nagyon csinos benyomást kelt. A fóliát hajtsuk a tető pereme alá, és különlegesen nagy fejű, erős rajzszögekkel erősítsük oda. Kezdjük az ajtók felöli oldalon, és végig tartsuk kifeszítve, hogy jól rásimuljon a tetőre. Nem feltétlenül szükséges, de a fólia széleit leszoríthatjuk még lécekkel is, nehogy a rajzszögek elengedjék. Ha bármi miatt kénytelenek vagyunk visszahajtani a szigetelést, ügyeljünk, hogy mindig a felső réteg alá hajtsuk, nehogy megálljon benne valahogy a víz, ami aztán alá is szivároghat. Ha igazán biztosak akarunk lenni afelől, hogy a viharos szél nem tépi le a borítást a tetőről, ragasszuk végig a szélét vízálló ragasztószalaggal.
  A ketrec belsejébe rakjunk akkora kivehető tálcákat, amik lefedik a teljes padlózatot. Így sokkal könnyebb lesz majd tisztítani, és ez megakadályozza azt is, hogy a nyúl vizelete a fába ívódjon, amitől az el is kezdhet rohadni. Keressünk a telefonkönyvben olyan ezermesterboltot, ahol rendelésre készítenek nekünk lapos fémtálcákat. Mindenképpen olyat rendeljünk, aminek visszahajtott pereme van, nehogy az éles szélek sérülést okozzanak. Győződjünk meg arról is, hogy a sarkokban nincsenek olyan rések, amelyekbe a nyuszi karmai beleakadhatnak.

Az elkészült ketrec. A könnyedén becsúsztatható tálcák nemcsak a takarítást teszik egyszerűbbé, de az az előnyük is megvan, hogy megvédik a faelemeket a nyuszi vizeletétől. Legalább ilyen fontosak a jól olajozott zsanérok és a biztonságos ajtózárak is.

A kert egy árnyékos - de nem túl sötét - pontjára helyezzük a ketrecet, például a fal elé, mint a képen is látszik. A nyár végén alaposan ellenőrizzük a ketrec alkatrészeit, és végezzük el a szükséges javításokat, mielőtt beköszönt a tél.

                                Nyulak tartása a lakásban

Beltéri ketrecek

A lakásban tartott nyulak számával párhuzamosan nőtt a beltéri ketrecek és különféle nyúlházikók száma. Ezek közül egyesek hagyományos kivitelezésűek, mások pedig inkább tetszetősek, mint tartósak, hiszen nem kell az időjárási viszontagságoknak ellenállniuk. Egyes szerkezetek rendelkeznek rövid rámpával, hogy a nyúl saját kedve szerint ki-be járhasson kuckójából, de természetesen ezeken is vannak ajtók, hogy ha kell, be is zárhassuk őket. Praktikus, ha nem szélesre tárható az ajtó, hiszen ez csak a helyet foglalná a szobában, ezért legyenek egyszerűen felhúzható és kiemelhető ajtajai a ketrecnek.
  Arról azért gondoskodjunk, hogy kedvencünk ne tudja magától felemelni az ajtót, ezért szereljünk rá apró reteszt, amivel bezárhatjuk, ha nem vagyunk otthon.
  Szintén előnyös megoldás, ha csak a ketrec egy oldala készül dróthálóból, hiszen a nyulak alapvetően rejtőzködő természetűek, és néha szükségük van arra, hogy visszahúzódjanak a kíváncsi tekintetek elől. Jó ha a nyuszi házikójának van ajtaja is. Ez legalább 2,5 cm magas lécekből összerakott peremmel rendelkezzen, hogy az alom ne hulljon a szőnyegre. Ebbe helyezhetjük a nyuszi illemhelyét is, amit macskaalommal töltünk fel.

A lakásban tartott nyuszi kuckóját alacsony falú dobozba vagy tálcára tegyük, hogy az alom ne peregjen a szőnyegre

Utolsó simítások

Bár semmi szükség rá, hogy kezeljük egy beltéri ketrec falait, mégis sokkal kellemesebb látványt nyújt lefestve. Sok tulajdonos éppen ezért a berendezéssel harmonizáló színre festi a nyuszi kuckóját is. Ezt mi is könnyen megtehetjük. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a szabadon engedett nyuszi hozzáférhet a festett részekhez is, megrágcsálhatja azokat. Ezért ne használjunk semmilyen mérgező festékanyagot. Ha kedvencünk számára mindenféle rágcsálnivalókat biztosítunk, akkor nem a kuckóján fogja koptatni a fogait, de ettől függetlenül ne kockáztassunk! A kuckó belsejét semmiképpen ne fessük le.

Ketrecek

Talán ezekből kapható a legszélesebb kínálat. A boltokba különböző méretű és alakú ketreceket találunk. A leggyakoribb a műanyag tálcás változat, amely megakadályozza, hogy az alom szétszóródjon, a könnyedén leszerelhető felsőrészt csatok rögzítik. A fémcsatos típus jóval időtállóbb, mint a műanyag csatos. A rácsos felsőrész általában egy darabból áll, de vannak szerelhető tetejűek is, amelyeken keresztül egyszerűbb a nyuszit kiemelni. A ketrecek nem csak a nyuszit tartják bent, hanem védelmet is biztosítanak számára a vele egy háztartásban élő kutyák,macskák ellen A műanyag tálca tisztítása rendkívül egyszerű. Csak le kell csatolnunk a drót felső részét, és már üríthetjük is az almot egy szemeteszsákba. Ha szükséges, könnyen ki is súrolhatjuk a tálca fenekét, de mindenképpen hagyjuk teljesen megszáradni, mielőtt az új almot beleraknánk. Ennek a típusú elhelyezésnek az a hátránya, hogy lakója nem tud akarata szerint közlekedni, hanem minden egyes alkalommal nekünk kell kiengednünk és visszazárnunk. Ha hosszabb időre magára hagyjuk, akár kint, akár a ketrecben, külön élelemről és ivóvízről kell gondoskodnunk.

Beltéri ketrec kis testű nyúlfajták számára. A ketrec elég magas ahhoz, hogy a nyuszi felegyenesedhessen benne.

A kuckó elhelyezése a lakásban

A döntésnél több szempontot figyelembe kell vennünk: a nyuszi érezze magát biztonságban a kuckójában, és ne legyen huzatnak sem kitéve. A folyosón való elhelyezésről ezért mondjunk le. A télikert jó megoldás lehet, de csak akkor, ha elég száraz, és a hőmérséklet nem ingadozik túlságosan a nyár folyamán, télen pedig nem csökken le túlságosan.
  Mindezek a problémák a lakás belsejében nem jelentkeznek, de azért itt is oda kell figyelnünk néhány dologra, főleg akkor, ha nyitott tetejű ketrecben tartjuk kedvencünket. Soha ne helyezzük közvetlenül az ablak alá, mert egy forró napon a nap közvetlen sugarai megárthatnak a nyuszi egészségének. A fal mellett tehát sokkal biztonságosabb helye lesz.
  Lehet, hogy kissé át is kell rendeznünk otthonunkat az új lakó kedvéért. Először is döntsük el, hogy csak egy szobában, vagy az egész lakásban szabad mozgást engedünk-e a jövevénynek. Az első időszakban persze mindenképp érdemes csak egy szobára korlátozni a mozgását, hogy könnyebben megismerhesse új territóriuma határait - és hogy könnyebben rászoktathassuk új illemhelyére is.
  A legfőbb probléma, amivel az újdonsült hobbinyúl-tulajdonosnak szembe kell néznie, az állandó rágcsálás, melynek akár végzetes következményei is lehetnek, például ha a nyuszi egy elektromos vezetéket harap át. Éppen ezért soha ne hagyjuk fedetlenül egyetlen zsinórt sem azokban a helységekben, ahol a nyuszi is megfordulhat. Vezessük inkább őket a bútorok mögött, vagy rejtsük el a szőnyeg alatt. Mindig húzzuk ki a dugót a konnektorból, amikor nincs rá szükség, és emeljük is fel a földről. Más veszélyek is leselkedhetnek a szobában. Például a szőnyeg, amit a nyulak előszeretettel rágcsálnak, főleg ha hosszabb időre egyedül hagyjuk őket. Ez különösen akkor veszélyes, ha a kihúzott szálakat le is nyeli. Ezért fontos, hogy mindig elegendő mennyiségű rostos táplálékot biztosítsunk a nyulak számára (például széna formájában), hogy ezzel elkerüljük a nem megfelelő anyagok megrágcsálását.
  Ha kutyánk és macskánk is van a lakásban, a nyulat úgy kell elhelyeznünk, hogy más háziállatoktól biztonságba legyenek. Némelyik kutya ösztönösen vadászzsákmánynak tekinti a nyulakat, de a macskák csak a kisebb testű példányoknak jelent veszélyt.
  Hogy elkerüljük a nyuszi nem kívánatos látogatásait az emeleten, szereljünk kiskaput a lépcső aljára. Ne szoktassuk kedvencünket a konyhába se. Előfordulhat ugyanis, hogy a lábunk alá kerül, miközben főzünk. Ha megbotlunk benne, az egész fazék fortyogó tartalmát magunkra vagy a nyuszira boríthatjuk.

Ha azt akarjuk, hogy kedvencünk az illemhelyre szokjon, mindig biztosítsuk a szabad hozzáférést. Ha néhány ürüléket a dobozba teszünk, ezzel felbátoríthatjuk, hogy a jövőben odajárjon a dolgát végezni.

A boltokban kapható fából készült rágcsálnivalók. Ezek elterelik a nyúl figyelmét a bútorokról.

A nyulak parazitái és emésztőszervi megbetegedései

Előzetes

Nem meglepő, hogy a kifinomult emésztési folyamatokat lehetővé tevő érzékeny bélrendszer igen fogékony a megbetegedésekre. Ezeket okozhatják baktériumok, például az Escherichia coli, vírusok, vagy paraziták. Az emésztőrendszer megbetegedésének leggyakrabban jelentkező tünete a hasmenés, ami súlyosabb esetben - ha a bél nyálkahártyája is megsérül - véres is lehet. A hasmenés bármilyen korú állaton kialakulhat, de a fiatal nyulak valamivel érzékenyebbek rá, mint a felnőtt állatok.
  Ilyenkor azonnal keressük fel az állatorvost, aki elsőként valószínűleg folyadékterápiát fog javasolni. Ez megvédi a belső szerveket a kiszáradástól, és ha valamilyen gyógyszerrel - például loperamiddal - is kiegészítik, megállítja a hasmenést. Antibiotikumot csak a legsúlyosabb esetben írnak fel, hiszen ezek a hasmenéseknek csak bizonyos okait tudják megszüntetni, más esetekben még súlyosbíthatják is a beteg állapotát. A hasmenésben szenvedő nyuszi étvágyát megpróbálhatjuk a saját gabonapehely-reggelinkkel helyrehozni, amit vízben áztatunk, hogy megpuhuljon. Ha meggyógyult, természetesen visszatérhet a régi étrendjéhez.

Coccidiosis

Nyulaknál a hasmenés leggyakoribb - és egyben legsúlyosabb - előidézője egy élősködő. A kialakuló betegségnek (orvosi néven coccidiosisnak) két formája van: az egyik a bélrendszert, a másik a májat támadja meg. Ez utóbbit nevezik szaknyelven hepatikus ciccidiosisnak. A bélbetegségekért felelős Eimeria nevű belső élősködőnek nyolcnál is több faját különböztetik meg - ezek közül egyesek súlyosabb, mások enyhébb lefolyású betegséget okoznak. Némelyik rendkívül súlyos hasmenéssel jár, mely legtöbbször az állat elpusztulásával végződik, míg mások csupán a nyúl fejlődését hátráltatják. Hogy kiderüljön, melyik élősködő betegítette meg az állatot, székletmintát kell vinni az állatorvosnak kivizsgálásra.
  Mivel az élősködők nagyon könnyen terjednek, egyes nyúltápok olyan készítményeket (szaknyelven coccidiosztatikumokat) tartalmaznak, melyek megakadályozzák a betegség kialakulását. Sajnos, még ezzel együtt sem lehetünk biztosak abban, hogy nem betegszik meg egyetlen nyulunk sem. Ha ez mindezek ellenére bekövetkezik, szulfonamid hatóanyagú gyógyszerekkel és folyadékterápiával könnyíthetünk a bajon.
  A hepatikus coccidiosist az Eimeria steidea nevű élősködő okozza. Ez ellen azonban nem használnak még a coccidiosztatikumok sem. Szerencsére ez a májat megtámadó betegség ritkán jár súlyos következményekkel. Általában a máj megduzzadását és a nyúl fejlődésének lelassulását okozza. Az élősködők jelen vannak a fertőzött állat ürülékében, és nagyon nehéz megállítani a betegség terjedését, különösen nagy tenyészetekben, ahol sok nyulat tartanak együtt.

Cysticerosis

A kertben tartott nyulaknál gyakori betegség a Cysticercosis, melyet laposférgek okoznak. Ezek az élősködők kutyák bélrendszerében élnek, és mikroszkopikus méretű petéik a kutyaürülékben is megtalálhatók. Így könnyen megfertőzik a füvet, amit elfogyasztva átkerülnek a peték a nyusziba. A peték a hasüregben vagy a májban, először apró ciszták formájában indulnak fejlődésnek. Ezek elszaporodása végzetes is lehet, annak ellenére, hogy tünetek nemigen mutatkoznak. Ezért ne engedjük a nyuszit szabadon eszegetni a kertben, ha előtte kutya is járhatott arra.

Emésztési rendellenességek

A bélrendszer második felét érintő egyre gyakoribb betegség a bélelváltozás. Ez leginkább az elválasztás után alakul ki a fiatal nyulakban. Az oka egyenlőre ismeretlen, de a magas fehérjetartalmú táplálék általában súlyosbítja a helyzetet - és lehet, hogy egyben felelős is a kialakulásáért. A beteg állatok elveszítik étvágyukat, és sokkal többet isznak, mint egyébként tennék. Ebben az esetben is gyors állatorvosi beavatkozás segíthet. A betegség a has jobb oldalának kitapogatásával állapíthatjuk meg: érezhetjük a vakbél kemény, jól tapintható tömegét. Az étrend megváltoztatása, több rost hozzáadása jótékony hatású lehet, de az elhullás így is gyakori, főleg, ha szövődményként tüdőgyulladás is kialakul.

A nyulak vírusai és egyéb megbetegedései

A nyulaknak két gyakoribb vírusos megbetegedésük van, melyeknek nem használ semmilyen kezelés. Ezért a fertőződést kell kerülnünk, megelőzni, mégpedig oltások segítségével. Részletes tájékoztatás kérhető a helyi állatorvostól

Myxomatózis

Ezt egy dél-amerikai Pox-vírus okozza, amely származási helyén csak enyhébb tünetekkel járó megbetegedést okoz az ott honos nyúlfajokban. Amikor azonban az 50-es években betelepítették a vírust Ausztráliába és Európába is, hogy a túlságosan elszaporodott nyúlállományt valahogy szabályozzák általa, hatalmas pusztítást vitt végbe. A vadon élő állatokban azóta kifejlődött egyfajta immunitás, a házinyulak számára azonban így is nagy veszélyt jelent a myxomatózis.
  A vadon élő és a házinyulak közötti közvetlen kapcsolat csak az egyik útja a vírus terjedésének. Hordozhatják azonban a bolhák is, melyek a nyulak fülében élnek, vagy akár a szúnyogok is, bár ez utóbbi inkább a melegebb éghajlatú országokra jellemző. A tünetek közül megemlítjük a szemek és a szemhéjak megduzzadását, amely végül az állat megvakulását idézi elő.

10 hetes gyógyíthatatlan myxomatózisban szenvedő nyúl. A lappangási idő általában 7-14 nap.

Vírusos hemorrágási kór (VHD)

Ezt a betegséget 1984-ben, Kínában regisztrálták először. Akkor országszerte elhullásokat okozott a nyúltenyészetekben, majd később szinte az egész világon elterjedt. A kór a májat támadja meg, és szinte azonnal elhullással jár. A ma VHD- ként ismert betegség okozója egy kalci-vírus, amely rendkívül fertőző és közvetlen érintkezéssel gyorsan terjed. Hasonló a myxomatózishoz, ezt a betegséget is terjeszthetik bolhák és legyek.
  A VHD lappangási ideje igen rövid, a fertőzött állatot egy-két napon belül elpusztítja. Az egyetlen kísérő tünet az enyhe orrvérzés, vagy a végbélnyílás körül jelentkező vérszennyeződés. A két hónapnál idősebb nyulakon idegi tünetek jellemzőbbek, a kimenetel ekkor is végzetes. Hatékony oltás létezik a betegség megelőzésére, amelyet körülbelül havonta kell ismételni a veszélyeztetett környezetben tartott nyulak esetében.

Csonttörés

Előfordulhat - például egy esés következményeként -, hogy eltörik valamelyik csontja az állatnak. Leggyakrabban a hátsó láb, a sípcsont törése következik be ilyen módon, és sajnos, ez a fajta törés rendkívül nehezen gyógyul. Belsőleg kell rögzíteni, egy fémpálcának a velőüregbe helyezésével, ez a műtét azonban elég drága. A másik megoldás - külső kötés alkalmazása a törött lábon - általában sikertelen próbálkozás, mert a nyúl bőre rendkívül rugalmas, és az állat maga is igyekszik eltávolítani a kötést. A lábtörésnél is súlyosabb az ágyékcsigolyák törése. Az állat elveszíti az eszméletét, és még ha magához is tér, a hátsó lábai valószínűleg bénák maradnak, és a vizeletét sem tudja majd tartani. Sajnos, a legtöbb, amit tehetünk ebben az esetben, hogy kíméletesen megszabadítjuk az állatot a szenvedéstől.

Szőrrágás

Különösen az Angórák körében gyakori ez a veszélyes viselkedés. Nem azért, mert az állat bőre túlságosan csupasszá válna, hanem azért, mert a lenyelt szőrszálakból összetömörödő gombóc a gyomorban vagy egy azt követő bélszakaszban elzáródást okozhat. Ez akár végzetes is lehet. A hagyományos módszer ennek az elkerülésére 20 ml paraffinolaj szájon át történő beadása (ehhez legjobb, ha az állatpatikában veszünk egy fecskendőt), egy héten keresztül naponta kétszer. Hogy a hatást elősegítsük, adhatunk masszázst is, de csak óvatosan, a hasát pár percig simogatva minden egyes paraffinolaj-adag után.

Ez a Rex éppen vedlik. Ez a folyamat teljesen normális, de az állatok ilyenkor sokkal érzékenyebbek a különféle betegségekre.

                                                   Gyógyítás

A nyulak gyógyítása

Előzetes

A nyulak alapvetően egészséges állatok, főleg, ha jól érzik magukat a helyükön. Általában kevés egészségügyi gondoskodásra van szükségük, de az nem árt, ha bizonyos oltásokat megkapnak. Ezzel együtt mindennap szánjunk időt arra, hogy alaposan ellenőrizzük kedvencünket. Így nem kerülheti el a figyelmünket a legapróbb olyan rendellenesség sem, ami betegség előjele lehet. Előfordulhat, hogy az állat csak kevesebbet eszik, mint máskor, vagy a szokásosnál nyugodtabban viselkedik. Lehet, hogy az ürüléke változik meg, vagy a légzése válik hallhatóvá. Ha ezeket a jeleket korábban észrevesszük, nagyobb eséllyel lesz sikeres a gyógykezelés.
  A fertőzések számos úton terjedhetnek, ezek közül egyesek feltűnőbbek, mások nehezen észrevehetőek. Egy kis odafigyeléssel azonban sokat tehetünk kedvencünk egészsége érdekében. Az almozásra különösen figyeljünk oda, mert a nyulak fogékonyak a légzőszervi megbetegedésekre. A szénának tisztának és amennyire csak lehet, pormentesnek kell lennie. Ne vegyünk olcsó szénát - nemcsak azért, mert ez öreg lehet, hanem azért se, mert lehetnek benne olyan mérgező növények, mint például a parlagfű, ami el is pusztíthatja az állatot.
  A ketrec padlózatát tartsuk tisztán, mert a felhalmozódó használt alom bomlásakor ammónia keletkezik, ami megtámadhatja a nyúl légzőszervrendszerét, megkönnyítve a fertőzések behatolását. A táplálék mindig legyen friss, ne engedjük a ketrecben megromlani, bepenészedni. A vadon élő nyulak szintén hordozhatnak a házinyulakra veszélyes betegségeket, ezért tartsuk őket távol ketrecünktől. A rovarokat, különösképpen a legyeket odavonzza a piszkos környezet. Egyes nyúlfajták, így például a Rex is, különösen fogékonyak a nem megfelelő tartási körülmények okozta betegségekre, mert hasaljukat és hátsó lábaikat vékonyabb szőr borítja, mint más fajtákét. Kialakulhat rajtuk apró hólyagok, amelyek Staphylococcus baktériumokkal fertőződnek. A piszkos szőrről a bőrre terjedő fertőzés inkább az idősebb állatokra jellemző, amelyek egyúttal nehezebbek is. A fertőzött hólyagocskák hamarosan kiterjedt, gyulladt területekké válnak, és a baktériumok az egész testén eluralkodnak. A beteg életét csak a gyors állatorvosi beavatkozás mentheti meg. Magát a problémát azonban könnyen megelőzhetjük, ha rendszeresen gondoskodunk tiszta alomról a ketrecben.

A nyulak megbetegedéseit számos olyan jel kíséri, melyeket rendszeres ellenőrzés során könnyen észrevehetünk.

Karomvágás

A karmok lecsípése általában szüksége, mert ezek túl hosszúra nőve komoly akadályokat jelentenek a nyúl mozgásában. Ha nem tudjuk pontosan, mikor és hogyan történjen a karmok levágása, legjobb, ha az állatorvos segítségét kérjük. Maga a művelet meglehetősen egyszerű, főleg a halvány színű karmokkal rendelkező példányok esetében, hiszen ezeknél a karmokban futó erek jól láthatóak.
  Helyezzük a nyulat egy asztalra, ahol jó a megvilágítás, és kérjünk meg valakit, hogy segítsen tartani az állatot, míg a lábakon dolgozunk. Ügyeljünk arra, nehogy belevágjunk a karomban futó érbe. Ha ez mégis megtörténne, szorítsunk nedves vattát a karomvégre, ez kb. egy perc múlva elállítja a vérzést.

Ne ollóval, hanem csipesszel vágjuk a karmokat. Ott vágjuk le a karmokat, ahol a

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 1
Havi: 1
Össz.: 27 246

Látogatottság növelés

Oldal: Nyulak gondozás:
Állat Tartók Oldala^^ - © 2008 - 2024 - allattartokoldala.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat